Eltemettük Totyát. Ott volt a családja, volt munkatársai, barátai, de legtöbbünk bridzsező volt, e szellemi sport megszállottjai, akik tudták, milyen szép élete volt: üresjárat nélkül. Mert ha véletlenül nem lett volna mit csinálnia, nyilván eszébe jutott egy leosztás, egy régen elemzésre váró helyzet, egy megoldandó licitprobléma, egy kis trükk, amivel át lehet volna verni az ellenfelet, és amit jó eltenni, mert legközelebb majd belelép a csapdába. És akkor lesz nagy nevetés. Nem bántó, nem kárörvendő, nem, nem. Hanem igazi, vidám és örömteli, mert ez játék. Kicsit tudomány, kicsit művészet, de azért csak játék. A mi játékunk.
